18. Díszbe öltözötten

Laposabban süt a nap, nyúlnak az árnyak, lomha köd üli meg a tájat, díszbe borulnak a fák, füstszagot hoz a szél, gesztenyét sütnek, mustot mérnek, ránézünk egy fára, mely mellett százszor elmentünk, soha észre nem vettük: milyen szép így díszbe öltözötten.

Ő így búcsúzik, és remél. Pedig csak egy fa. Csak egy fa, de mostantól több, mint egy fa. Megnézzük majd télen is, és együtt várjuk vele a tavaszt.

És persze: égtek lelkemben kis rőzse-dalok, füstösek, furcsák, búsak, bíborak, arról, hogy meghalok, elért az Ősz és súgott valamit. No meg: Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, még zöldel a nyárfa az ablak előtt, még ifju szivemben a lángsugarú nyár, még benne virít az egész kikelet, de íme sötét hajam őszbe vegyűl már, a tél dere már megüté fejemet. Milyen jó, hogy vannak nálunk évszakok!

(Az őszi esszében Ady Endre: Párisban járt az Ősz, és Petőfi Sándor: Szeptember végén című verséből is szabadon átvettünk.)

Olvassa el a Boldog Magyarország-sorozat korábbi részeit is!