21. A nyolc boldogság

2017. 11. 19. nincs hozzászólás

Még a szocializmusban találtam egyszer egy könyvet a hódmezővásárhelyi vonaton Szeged és Hódmezővásárhely között: Ernesto Cardenal: A nyolc boldogság hegyén.

Sajnáltam, aki elhagyta, én viszont megőriztem. Jóval később volt egy katolikus teológus tanítványom, aki egy kisebb baráti közösségben azt mondta: lehet, hogy más lenne a világunk, ha nem a hét főbűnt hangsúlyoznánk, hanem a nyolc boldogságot. Ekkor nagyon kíváncsi lettem alaposabban a nyolc boldogságra, s rájöttem, hogy mennyire mély jelentésűek, fölfoghatók úgy is, mint pozitív életparancsok, a bennünk lévő boldogság kibontakoztatására. Azóta többször jártam Közép-Amerikában (Ernesto Cardenal nicaraguai pap, költő és politikus); és sok helyen láttam a Földön a boldogságot. Csak itthon, Magyarországon ritkán. Ekkor határoztam el, hogy segítek másoknak is meglátni és megtapasztalni.




 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Jézus a tömeg láttára fölment a hegyre és leült. Tanítványai köréje gyűltek, ő pedig szólásra nyitotta ajkát. Így tanította őket:




  1. „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.

  2. Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket.

  3. Boldogok a szelídek, mert övék lesz a Föld.

  4. Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele.

  5. Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak.

  6. Boldogok a tisztaszívűek, mert meglátják az Istent.

  7. Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket.

  8. Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.” (Mt 5,1-10).


Kép és szöveg: BG

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

vissza a főoldalra