21. A nyolc boldogság

Még a szocializmusban találtam egyszer egy könyvet a hódmezővásárhelyi vonaton Szeged és Hódmezővásárhely között: Ernesto Cardenal: A nyolc boldogság hegyén.

Sajnáltam, aki elhagyta, én viszont megőriztem. Jóval később volt egy katolikus teológus tanítványom, aki egy kisebb baráti közösségben azt mondta: lehet, hogy más lenne a világunk, ha nem a hét főbűnt hangsúlyoznánk, hanem a nyolc boldogságot. Ekkor nagyon kíváncsi lettem alaposabban a nyolc boldogságra, s rájöttem, hogy mennyire mély jelentésűek, fölfoghatók úgy is, mint pozitív életparancsok, a bennünk lévő boldogság kibontakoztatására. Azóta többször jártam Közép-Amerikában (Ernesto Cardenal nicaraguai pap, költő és politikus); és sok helyen láttam a Földön a boldogságot. Csak itthon, Magyarországon ritkán. Ekkor határoztam el, hogy segítek másoknak is meglátni és megtapasztalni.

Jézus a tömeg láttára fölment a hegyre és leült. Tanítványai köréje gyűltek, ő pedig szólásra nyitotta ajkát. Így tanította őket:

1. „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.


2. Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket.


3. Boldogok a szelídek, mert övék lesz a Föld.


4. Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele.


5. Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak.


6. Boldogok a tisztaszívűek, mert meglátják az Istent.


7. Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket.


8. Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.” (Mt 5,1-10).

Kép és szöveg: BG