Állati jelek a vén kecskétől a zöldszemű szörnyig

& Plinius az érzékekhez kapcsol állatokat. A látáshoz a sas, a halláshoz a bika (füle), a szagláshoz a vizsla, az ízleléshez a medve, az érintéshez a sólyom stb. kapcsolható. A bujaság a bakkecske („Vén kecske is megnyalja a sót”), a paráznaság a krokodil privilégiuma.

A Szegedi Tudományegyetem Jel-Kép-Tér munkacsoportja 2017. november 17-18-án az egyetem „tudástárában” Állat jelek, képek és terek címmel tartott szemiotikai (etológiai, művészettörténeti, irodalmi, nyelvészeti, néprajzi stb.) konferenciát.

& Szlovákiai magyar névszemiotikai tájkép állatokkal: Gímes, Medve, Keszegfalva, Méhi, Madar…

& Ahány nép, annyiféleképpen fordítja a bibliai állatokat.

& A Benu patikák neve egyiptomi hieroglifa, főnix, napszimbólum. A patikák állatszimbóluma, a kígyó – az állat gyógyító-óvó szerepére megy vissza.

& A zöld disznó csalimese történetét Kosztolányi nem tudta kinyomozni, de fordítási leleményből bekerült Márquez Száz év magány című regényébe.

& Az ember valamikor együtt élt az állatokkal, értette a beszédjüket, erre utalnak mítoszok, mondák, mesék, állattörténetek, a gyerekek viszonya az állatokhoz, talán a mesékben és az álmokban megjelenő keveréklények, s maga a lélekvándorlás is erre vezethető vissza.

& Interspeciális vagy fajok közötti kommunikáció: az ember kb. a 2-3 évesek nyelvén beszél a kutyához, macskához. A Maugli-esetek is ezt jelzik.

& A rokonság kulturális konstrukció: az ember néha a másik embert nem tekinti embernek, a kutyát viszont rokonának tartja.

& Annyira értelmes a kutyám, éppen csak nem beszél.

Részletes beszámoló és galéria: szemiotika.hu

Kép és szöveg/jegyzetek: Manyszi