22. Szombathelyi villamos

Volt egyszer egy szombathelyi villamos, keskenyvágányú, a vasútállomástól kanyargott a szombathelyi főtérre, majd onnan tovább Magyarország legszebb barokk terére, majd onnan is tovább Szombathely széléig, a kálváriáig.

Egyvágányú pályája volt kitérőkkel. Az emlékezők szerint, ha az orruk elől elment, és nagyon kiléptek, akkor utolérték. Jól kilépve a távolság a pályaudvar és a kálvária között 35 perc alatt legyőzhető, a villamosnak is sikerült 25 perc alatt.

És mindenki szerette. „Ábrándos lelkű, ki villamossal jár” tudjuk a dalból, de a villamos ennél több, hiszen nemcsak jól gyalogló emberekből áll a világ, hanem nehezebben igyekvők is van („vannak e világon keskenyvágányú vasutasok is”, ahogy egy másik dal mondja). A villamos barátságos, kedves közlekedési eszköz, hangulatot visz a városba, ma már tudjuk jól.

A szombathelyi villamos 1897-ban indult, nem élte meg a 100. születésnapját, 1974-ben kimúlt, azóta sóvárog a város villamos után. Talán egyszer majd.  A Kálváriánál lévő végállomásról jutott egy rajz a birtokunkba, mellétettünk egy mai fotót. Vajon melyik kor volt boldogabb?

A szombathelyi villamos egykori végállomása a Kálvária téren (a kép Ulreich Béláné tulajdona, a Vaol tette közzé)

A Kálvária előtti tér ma: autó, autó hátán

 (Kép és szöveg: BG)