jövel

Föllelhető-e a jövel szavunkban felszólítást kifejező -l más igében is?

A jövel ‘jöjj’ felszólító alak valószínűleg -l gyakorító képzős, módjel nélküli forma (TESz. 2: 282). A Magyar nyelv történeti nyelvtana II/1. kötetében olvasható: Talán elírás, esetleg cselekvő iktelen ige korai -l ragos alakja: „yewel el zeep zeretom” (ÉrdyK. 672​), de meg kell jegyeznünk, hogy a yewel pedig „jőj el”-nek is olvasható, s akkor tévedés az újra kitett igekötő (221–222.). Az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tárban is vannak 16. századi adatok felszólító módban a „jövel”-re, ez pedig azt bizonyíthatja, hogy mégis élt a beszélt nyelvben is ez az alak. Hasonló igealakokra nem történik utalás. (MKné)