Mindennapi nyelvi illem

2017. 12. 16. 4 hozzászólás

Peron büfé Zugló vasútállomáson. „Kérjük, köszönjenek!”

Nem számít köszönésnek: az aprócsörgetés, köhögés, sóhajtozás, „nincs itt senki?”, fütyülés, „elmegy a vonatom”. „A Légy szíves és a Köszönöm még mindig varázsszavak.”


Aznap este ímélt kapott az egyetemi oktató az egyik tanítványától. Így kezdődött: Üdv!




Feliratok az említett helyen.


(Kép és szöveg: VSZ)

4 hozzászólás

#1 Eugenica 2017.12.16.14:57:49

Az efféle kéréseket, indíttatásuk ellenére, közönségesnek, hivalkodó modorosságnak vélem.
Talán még sértő is kicsit és enyha dacot vált ki, melyet persze zsebembe marasztalok mosolyogva.
Magáról a felirat silány kivitelezéséről már szót sem emelek.

#2 Puskás Timi 2017.12.17.11:20:51

Ki a közönséges? Az aki nem köszön, vagy az, aki figyelmeztet a köszönésre. Nem cserélte föl az okot és az okozatot? T.

#3 Tamaris 2017.12.17.16:59:54

Kár ezen rugózni. Bunkó mind

#4 Kovács Istvánné 2017.12.17.23:02:27

Ne bántsuk már azokat, akik több tiszteletre szólítják fel polgártársaikat, akkor sem, ha ezt nem a megfelelő módon teszik. Mégis csak jobb ez, mintha beleköpnének a szendvicsbe.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

vissza a főoldalra