Wacha Imre (1931–2018)
2018. 02. 14. 6 hozzászólásMa érkezett a hír, hogy Wacha tanár úr, Wacha Imre nyelvész meghalt. Ma többen hívtak telefonon, hogy igaz-e a hír.
Wacha tanár urat, nekem olykor Imre bátyámat sokan szerették. A második világháború utáni klasszikus nyelvésznemzedék egyik utolsó képviselője volt (még néhányan köztünk vannak ebből a generációból). Pályafutását a Nyelvtudományi Intézetben kezdte, majd elcsábította az ELTE Fonetikai Tanszéke, majd a Kodolányi János Főiskolán tanított. Valamikor az 1960-as években beszédtanárt keresett a rádió, ő vállalta, s ekkortól a beszédművelés, beszédkultúra, a beszédtechnika, a szövegfonetika és a retorika lett fő tevékenységi köre. Nagy szerepe volt a sokáig hiányzó retorika újraindításában: A korszerű retorika alapjai (1994) c. művével. Dolgozott a rádió beszédtanáraként, majd a nyelvi és a mikrofonbizottság tagjaként. Az 1960-as évektől alig volt olyan rádiós, akivel ne került volna kapcsolatba – s mindenki csak a legjobbakat mondta róla. Klasszikus műveltségű, irodalmi példákkal gyakran élő, kellemes orgánumú és empatikus személyiség volt. Egyik mondását gyakran idézzük: nem szépen kell beszélni, hanem értelmesen. Az értelmes beszédről szó Elekfi Lászlóval közösen jegyzett könyve: Az értelmes beszéd hangzása (2004). 2010-ben jelentette meg az Igényesen magyarul (A helyes kiejtés kézikönyve) című munkáját. Mivel kedves adomázgató volt, javasoltam neki, hogy gyűjtse össze az általa ismert nyelvészanekdotákat. Megtette, és Kvaterkázás címmel meg is jelentette (2016). 2017 áprilisában ő tartotta a győri Kazinczy-verseny záróbeszédjét. Fél évszázada ott volt a verseny megalapításánál is. 2017. november 13-án a magyar nyelv napján Arany Kazinczy-díjat kapott, ez volt valószínűleg utolsó nyilvános szereplése, fényképünk is ott készült.
Wacha Imre, Imre bátyám nem tiltakozna, ha egyik korábbi művének címét hitvallásként és üzenetként adnám tovább: Beszélgessünk a beszédről! Igen, beszélgessünk a beszédről, mert ez tett és tesz bennünket emberré, s ehhez ad sok-sok hasznos tanácsot Wacha tanár úr. Hiányozni fog, Isten nyugosztalja.
Valószínűleg az utolsó kép Wacha Imréről. 2017. november 13-án, a magyar nyelv napját átveszi az Arany Kazinczy érmet Szakonyi Károlytól és Juhász Judittól
(Szöveg és kép: Balázs Géza)
6 hozzászólás
A 80. születésnapon ezt jegyeztem ide:
Imre Bátyám! A nyelvészeti legendák szerint két-három éves koromban a térdeden lovagoltam (édesapám bevitt az Intézetbe, s Te játszottál velem…). 70. születésnapodon én köszöntöttelek, szívből. Három éve a széphalmi múzeum előkészítése kapcsán Sátoraljaújhelyen tanácskoztunk, késő este hazafelé gyalogolva elcsúsztam a frissen esett hóban, éppen a börtön, talán Magda Marinkó előtt. Akkorát estem, mint egy télikabát. Te segítettél föl, szerencsére a kezemben tartott üveg bor és a csontjaim túlélték. Köszönöm, egyúttal szeretettel köszöntelek!
Drága Imre Bátyám! Isten veled! Vajon mi lesz a Kvaterkázás második részével?
Tegnap és ma nagyon sokan hívtak Wacha tanár úr halála kapcsán. Legtöbben elcsukló hangon, sőt egy fiatalember a könnyeivel küszködve. Tudtam, hogy Imre bátyámat szeretik, de hogy ekkora pozitív hatással volt az emberekre, azt nem sejtettem. Ma fonetikus kolléganőmmel is beszélgettünk, s abban maradtunk, hogy meg kell írni Imre bátyánk munkásságának tudományos értékelését is, mert ezzel nagyon is adósok vagyunk. A fonetikusok is rendszeresen idézik néhány munkáját, de az írói szótárak, a szövegfonetika, a retorika stb. kapcsán le kell írnunk, hogy milyen fontosat alkotott…
Drága Imre, neked nem voltak ellenségeid. Atyai barátom voltál. Tavaly előttem vetted át az arany fokozatú Kazinczy-díjat (lásd a fenti képet, utána lesegítettelek a lépcsőn). Soha nem felejtünk el!
Temetése március 8-án, csütörtökön 15 órakor lesz a Szent Család Templomban. Budapest, Szondi u. 67.
Nagyon szépen emlékeznek meg Wacha tanár úrról