37. „Vedd egybe életed-halálod – a teljesség legyél te magad.” – Weöres Sándor tízparancsolata
2018. 03. 19. 1 hozzászólásWeöres Sándor A teljesség felé című kötetét érdemes újra és újra kézbe venni.
A kötetkompozíciót az írások tematikus elrendezése adja. Az első rész A forrás címet viseli: azok a kincsek, értékek és erők kerülnek elő, amelyekből az ember meríteni tud. A második részben (A kard) az élénk álló harcokhoz kapunk útravalót. A harmadik rész, A fészek a minket védőburokként körülvevő érzéseinkről szól. A szárny (negyedik rész) a teljesség felé való törekvéshez ad tanácsokat, míg A kristály című zárórész a bölcsesség megközelítését idézi meg.
A teljesség felé műfaji szempontból is sokszínű: példázat-, parancsolat- és szentbeszédszerű írások követik egymást laza összefüggésben. A sorokat olvasva felmerülhet bennünk, a harmincéves Weöres hogyan tudott egy saját, „teljes” világot felépíteni? Egy olyan világot rajzol meg, amely a vallások közötti határokat átlépi, és egy – a teljességet középpontjába helyező – holisztikus szemléletet teremt.
A közel három évtizedig nem publikált kötetben megfogalmazza a költő a maga tízparancsolatát is:
„Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid – a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid – az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid – a szerelem legyél te magad.
Űzd el szánalmaid – a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid – a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid – a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod – a teljesség legyél te magad.”
A fenti sorokat Gryllus Dániel ültette át a zene nyelvére. Meghallgatható itt.
(Szöveg, kép: Blankó Miklós)
1 hozzászólás
Ha jól értelmezem, ez a boldogság egyik titka: élj a magad törvényszerűségei szerint. Talán Szabó Lőrincnél is ez: bent maga ura, aki rab / volt odakint, / és nem tudok örülni, csak / a magam törvénye szerint… // Mint lámpa, ha lecsavarom, / ne élj, mikor nem akarom; / ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan / börtönt ne lásd; / és én majd elvégzem magamban, / hogy zsarnokságom megbocsásd.