38. Az életöröm nem tilos

„A bor filozófiája az élet ritka ünnepi perceinek, az oldottságnak, a játéknak, önfeledt derűnek apológiája” – írja Dúl Antal Hamvas Béla esszéjéről.

„Ez a dionüszoszi mediterrán mámor világa, a méhes augusztusi délutánjainak félig éber, félig álmodó meditációja a diófa alatt, Orpheusz tiszta, csillogó derűje: a hamvasi <idill> egy-egy ritka pillanata.”

A bor filozófiája nem borkalauz, tévedés borgasztronómiaként olvasni. A bor itt metafora. A „borzérzés” itt az életöröm: „az életöröm nem tilos. Nem tilos, hanem – ahogy az evangélium mondja – ráadás. Az étel, a bor, a szerelem öröme nem cél, hanem segítség.”

Az utószóban egy páratlanul fontos idézetet olvashatunk Dúl Antaltól: „Az őrületek száma végtelen, a normális létezés mindig ugyanaz. Ahogy Hérakleitosz mondja, <az éberek világa egy és közös, álomvilága mindenkinek egyéni>”.

Ezzel az írással búcsúzunk Hamvas Béla legjobb ismerőjétől, a Hamvas-kiadványok gondozójától, Dúl Antaltól (Kecskemét, 1945. június 10. – 2018. február 11.).

(Szöveg: BG)