névutó használata

A tudat alatt különírandó. De miért?

A névutót az előtte álló névszótól különírjuk: tudat alatt. Ha a névutós kapcsolathoz -i képző járul, a különírást megtartjuk: tudat alatti szorongás. Ha azonban az ilyen kapcsolatok jelentése módosult, s ezért összetett szóvá váltak, egybeírjuk őket: tudatalatti (AkH. 108. a) és b) szabálypont). (MK)