43. Boldogul kimúlt

Balatonudvari temetőjében különleges, egyedülálló szív alakú sírkövek találhatók. A temető az ország négy védett temetőinek egyike.

Homály fedi pontos eredetüket. Ezért a legendákhoz fordulunk. „Volt Balatonudvariban valaha egy szegény ember, valami furcsa ember, találékony elme, olyan falusi ezermester. Kitalálta, hogy a sírköveket szív alakúra kell faragni. Legyen lába, amelyet elültessenek a sírban nyugvó fejéhez, de ami kimarad a földből, olyan legyen az, mint az ember szíve. Arra jöjjön rá az írás. Ez illik a holtakhoz is, az élőkhöz is. …Maga faragta a sírköveket. Fölment a hegyek alá, alkalmas kőlapokat keresni. Talált is a dörgicsei határ közelében. Azután kifaragta szív alakúra. Azután rávéste a halott nevét s születésének és halálának évét. Nem is kért érte pénzt. Megelégedett szívből jövő köszönjük szóval s egy-egy csutora borral. De azért munkáját mégis megfizették.” (Eötvös Károly: Balatoni utazás – A balatoni út vége – A két temető) A másik legenda: A Dúl Veronikához vonzódik egy kőfaragó legény. Ám a lány a Balatonba vész, ezért a sírja fölé a kőfaragó legény szív alakú sírkövet készít. A harmadik ennek változata: Egy udvari halásznak volt egy igen szép lánya, aki sokszor elkísérte édesapját a Balatonra halászni. A bátor leány egyszer egyedül is beevezett a vízre. A Bakony felől hirtelen jött meg a vihar és a leány nem tudott kievezni a partra a zivatar elől. A vihar felborította a csónakját és a leány Balatonba fulladt. A falu népe sajnálta a leányt, de a szeretője, egy kőműves legény különösen. A legény elhatározta, hogy szív alakú sírkövet készít kedvese sírjára. Az udvariaknak nagyon megtetszett a szív alakú sírkő és halottjaik számára ők is készítettek hasonlót. Amíg a kőműves élt, sok ilyen sírkövet faragott, amivel benépesítette az udvari temetőt… Sokak szerint csak a kőfaragásban és helyesírásban járatlan helyi kőfaragók készíthették őket, mivel néhány síron helyesírási hibák is olvashatók…

A szív alakú sírköveket sorra felbukkan egy furcsa szerkezet: boldogul kimult (sőt boldogult kimult). A 19. század elején a temetőkben gyakori felirat volt. Megtaláltuk nyomát Hajas István (Veszprém, 1733. október 23. – Veszprém, 1798. augusztus 29.) katolikus plébános egyik művében: Keresztény filósofus. Avagy az Urban, b. asszony havának 21. 1792-ben életének 68-ban boldogúl kimúlt… Palini Inkei Boldisár urnak… ditső emlékezete. Melyet halotti tisztességét gyászos szívvel illő sok főúri és közrendeknek… mélységes tisztelettel eleikbe terjesztett (Veszprém). Báthori Gábor egyik prédikációgyűjteményében is szerepel: „Megszomorodott szüléi ezen Urban boldogul kimult Keresztyén Ifjúnak” (Emléket kövekkel megrakott Temető Kert… Pesten, 1821).

Boldogul kimúlt – annyit jelenthetett: megboldogult. (Eufemisztikus kifejezés az elhalálozásra.)

Szöveg, képek: BG