kurziválás

Egy adott szövegben több idegen, vélhetően szanszkrit eredetű szó is van, amelyeket dőlt betűvel kívánnak kiemelni a szövegben. Miképp oldható ez meg (vagyis a dőlt betűs kiemelés), ha toldalékot teszünk az idegen szóhoz? Például: az idegen szó: sutra, mely többes számban szerepel a szövegben: „sutrák”. Ebben az esetben miként oldható meg az a szándék, hogy dőlt betűvel szerepeljen az idegen szó? Lehet dőlt betűs a teljes, magyar toldalékot tartalmazó szó?

A Szerkesztők és szerzők kézikönyve (Gyurgyák 2003: 75–76) alapján több lehetséges megoldás is létezik erre a problémára.

– Az első az, hogy csak a szótöveket írjuk kurzívval, a toldalékok pedig álló betűsek maradnak (függetlenül attól, hogy a szótő vége a toldalék miatt megnyúlik-e, vagy sem). → sutrák
– A második opció az, amikor a szótöveket minden esetben a toldalékaikkal együtt kurziváljuk. → sutrák
– A harmadik (vegyes és igen gyakran alkalmazott) megoldás pedig az lehet, hogy amennyiben nem változik a szótő a toldalék miatt, akkor csak azt kurziváljuk, és a rag álló betűs marad; ha pedig a toldalék megváltoztatja a szótő alakját, akkor mindkettőt dőlt betűvel szedjük. → avatárok; de: sutrák

(Ha a toldalékolás során a szótő megnyúlna, de mégis meg szeretnénk hagyni az eredeti alakjában, akkor legrosszabb esetben alkalmazhatjuk akár a kötőjeles megoldást is: ilyenkor az alakjában változatlan szótövet kurziváljuk, a kötőjelet és a ragot pedig rendes álló betűkkel kapcsoljuk hozzá. → sutra-k)

Tulajdonképpen bármelyiket választhatjuk a fentiek közül, a legfontosabb viszont az, hogy egy könyvben/szövegben konzekvensen csak az egyik megoldást alkalmazzuk!

(MP)