61. A művészet (és a boldog élet) hat „kelléke”

Budapest egyik legszebb századeleji épülete a Zeneakadémia (ZAK).

A csodálatos szecessziós épület egyszerre mutatja a zene nagyságát és az összművészet erejét: a zene, a képző- és az iparművészet harmonikus megkomponáltságával. Az 1875-ben létrehozott Zeneakadémia először Liszt Ferenc lakásában működött, majd a mai Vörösmarty utcában nyitotta meg kapuit a klasszicista Régi Zeneakadémia. 1907-re a kormány felépítette a maga korának legmodernebb épületét a mai Liszt Ferenc téren. Száz évvel később (2013-ra) teljes felújítást kapott, és a régi pompájában csodálhatjuk.

A falak magukba szívták az ott elhangzó muzsikát. Talán nincs is olyan műve a zeneirodalomnak, amely ne szólalt volna meg a színpadon – legyen az zongoradarab, kamaradarab, zenekari mű vagy akár opera. A zenei energiák cirkulálnak a teremben: az elhangzó mű, az énekes és a hangszeresek együttes munkája révén juthat el a néző esténként a katarzis állapotába. Abba, amikor úgy érzi, lerepül az épület kupolája, és valami változik a lelkében, valahogy kikerül a hétköznapi érzések világából, valami felsőbbrendű ragadja magával… Éppen ezért mindig teltházas, mert a felgyorsult világunkban is jó lelassulni néha, és átadni magunkat a zenének.

Ha felnézünk a nagyteremben a művészet hat „kellékét” láthatjuk egy-egy szimbólummal (Róth Miksa munkái): fantázia, poézis, szépség, dallam, ritmus és összhang. Talán ennek az együttes megélése miatt járunk színházba-koncertre, olvasunk könyveket, nézünk festményeket-szobrokat vagy filmeket. Talán „csak” erre van szükségünk a boldogsághoz…

(Blankó Miklós)

Kép: szeretlekmagyarorszag.hu