63. Megbocsájtás, elengedés
2018. 10. 08. 4 hozzászólásMa kezdd el! Ne ma, most!
„Nagyon fontos, hogy mindenki a saját kezébe vegye a sorsát, és 100%-ban vállaljon felelősséget minden döntéséért és cselekedetéért.
Soha nem szabad azt hinni, hogy a jövőnk nem más, mint a múltunk lineáris meghosszabbítása. A múltat el kell engedni minden megbántódásunkkal és sérelmünkkel együtt. Az elengedés sokkal több a megbocsájtásnál. Senkinek sem szabad megbocsájtanunk, mert az azt jelenti, hogy elítéljük a tettüket, csak az egónk ’nagylelkű” és megbocsájt. Az elengedés mindenféle értékítélettől mentes kell legyen.
Mindezek után pontosan kitűzött célokkal, szigorú idő- és pénzgazdálkodással, kitartással és egészséges életmódot folytatva szinte bármit elérhetünk az életben.”
(Szabó Árpád: A motivációs előadók „divatja”… Partiumi Egyetemi Szemle, 2013/2. 52.)
4 hozzászólás
Tisztelt Balázs Géza Professzor úr!
Már több évvel korbban is kérdezték a megbocsát-megbocsájt változatból a második j-vel írt változat is helyes?
A második változat elfogadható írásban vagy csak az első változat?
Igen, mindkettő helyes, magam a j-s változatot használom! BG
Tisztelt Professzor Úr!
Magam úgy tanultam az iskolában, hogy egyedül a „vízre bocsájt” használandó a j-s változattal, mindegyik egyéb fajta csak „bocsát”-ként használandó.
Tisztába tetszene tenni számomra ezt a kérdést?
Köszönettel:
Bassola Ákos
Tisztelt Bassola Úr!
Nem ismerek ilyen különbségtételt. Az Éksz. szerint is: bocsájt l. bocsát (138). Üdvözlettel: BG