89. A Szemtanú

Baradla barlangban található ez a cseppkőképződmény.

A cseppkőtiara (fejdísz) alatt egy „esőmosta” (tovább magyarázva: könnyáztatta?), egyébként cseppkőkristályokkal finoman vonalazott arc rajzolódik ki. Az arc egy nyakba húzott fehér stólából (a katolikus liturgikus öltözet egyik darabja; nyakba vetve viselt, kb. 10 cm széles szövetsáv) tekint ránk, illetve egy kicsit lefelé. A stóla fehér, a tiara és az arc rózsaszínű. Az arcon jól látható az egyik szemöldök és szem (a másikat a stóla vagy haj takarja), az orr, a félig nyitott száj. A fátyolozott arcvonalak ijedtséget, rémületet, esetleg félelmet, fájdalmat tükröznek. Az arc alatt összekulcsolt (imádkozó) kéz vehető ki. Mindezt akárki „beleláthatja”, aki az eredeti színes fényképet vagy a cseppkövet a valóságban megnézi (csak az ún. hosszútúra érinti).

Kép: BG

Ennyi és nem több. Csakhogy az antropológus itt felkiálthat: Lám, így születik egy mítosz! Egy isteni történet. Egy jelenés. S lehet belőle – több. Azután pedig akár búcsújáróhely! A belső és a külső jeleket valóban nagyon figyelnünk kell, hallgatni rájuk, pontosabban az általuk bennünk keltett reakciókra kell odafigyelnünk. Ez vezet magunk megértéséhez. És erre tökéletesen alkalmas az élmény- és gondolatokat teremtő és termelő kirándulás, túra. Talán nem véletlen, hogy a természetjárás és a néprajz már a kezdetekkor és azóta is milyen szervesen összekapcsolódott. Herrmann Antal, Jankó János, Gunda Béla, Szabó T. Attila…

Nekem Jakucs László, a Baradla barlang híres kutatója (a Béke barlang fölfedezője) mutatta meg először ezt a képződményt. Javasolta, hogy legyen a cseppkőjelenség neve: Szemtanú. Mindent tudhat a barlang történetéről: az ősemberekről, kannibalizmusukról, szertartásaikról, a középkori és újkori barlangjárókról, barlangi katasztrófákról, ott megfordult emberekről és állatokról. A néma Szemtanú, az igazság tudója azonban örökre megőrzi ezt a titkot. A tudósok hipotéziseikkel csak megközelíthetik azt a bizonyos Igazságot.

(Kép és szöveg: BG)