107. Házi áldás

A házi áldás a népi vallásosság ihletett jelensége: képen, hímzésen, falvédőn jelent meg egykor a parasztházakban a kegyelemteljes vallomás, valójában retorikai láncokoskodás: Hol hit, ott szeretet, hol szeretet, ott béke, hol béke, ott áldás, hol áldás, ott Isten, hol Isten, ott szükség nincsen.

Az új Magyar néprajz csak ennyit említ róla, holott egykor minden ház kötelező dísze, része volt: „A katolikus parasztság házain kívül-belül tükröződött a házban élő család vallása.(…) A sarokpad fölött, az ún. szentsarokban szentképeket akasztottak a falra. Mellettük szentelt gyertyák lógtak. A sarokba sok helyen feldíszített Mária-szobrot állítottak, amely előtt a Mária-ünnepek vigíliáján mécsest gyújtottak. Sok szoba falán ott függött a Házi áldás. A sublót tetején a díszes poharak, Ferenc Jóskás bögrék társaságában búcsús emlékek álltak: üvegburával leborított Mária-szobrok, üveg- és fakeresztek, zenélő kálváriák.”



Korunkban a házi áldás ajándéktárgyakon is megjelenik, csaknem 500 ezer találat van rá a neten – de ez már másik korszak, másik üzenet.

(Szöveg és kép: BG)