109. Nemzeti összboldogság

Mindig sejtettem, hogy a boldogság független egy ország jólététől, az ember anyagi javaitól.

Olvasom, hogy a GNH (1976 óta ismert fogalom: Gross National Hapiness), azaz Bruttó Nemzeti Boldogság tekintetében Bhután sokáig (1998-ig) az első helyen állt. Amikor a bhutáni uralkodót megkérdezték, mennyi az egy főre eső nemzeti össztermék, a válasz ez volt: „Nálunk a nemzeti összterméknél fontosabb a mi fő termékünk, a nemzeti összboldogság.” Ez a Tibet és India között fekvő hétszázezres ország sem az, ami volt, amióta megismerték a televíziót, a nyugati „civilizációt”, ami csillapíthatatlan vágyakozást gerjeszt bennük. Mára megjelent náluk is a kábítószer, a prostitúció, a bűnözés. Biztos vagyok benne, hogy a százötven évvel ezelőtti vagy még korábbi ember, még ha nem is hagyta el falujának határát, boldogabban élt, mint mai világunk agyonhajszolt, depresszióra hajlamos lakója. (Ma a nyugati társadalom minden tizedik embere szenved benne, holott megvan csaknem mindene.) A korábbi korok embere, ha annyi élelmiszert, italt tudott magának biztosítani, ami életéhez elégségesnek mutatkozott, nem elégedetlenkedett, boldog volt. Ma viszont divattá lett a boldogságnak anyagi mutatókkal való mérése.