110. Ápolni az örök tüzeket, örömöket

2019. 10. 21. nincs hozzászólás

Füst Milán Nobel-díjra jelölt regénye a boldogságról:

Az ember nyakában lakik a boldogtalanság (85), pedig: a boldogságot nem lehet adagolni (86)



Másoknál: a malájok szédült életöröme (280), az indiók min mosolyognak annyit? A semmin? (281), a kínaiak hajlandók volnának egy életen át bámulni ugyanazt a virágot. És nem unják meg. Ha pedig megkérdezné tőlük valaki, hogy mit néznek ezen annyit, szelíden kinevetnénk (438)

Tanítás az életről: 

ha volna most egy fiam, vajon mit mondanék neki búcsúzóul, mielőtt útnak eresztem? Talán semmi mást, leírnám ezt a délelőttömet, mert minek neki több? Tanácsot adni úgysem lehet.

Az illanásról beszélnék neki, mert az is elég. S hogy ebből áll az egész: e játszi változatokból, hogy hiába keresünk emögött valamit, ami jobban megnyugtat: tervszerű értelmet vagy magasabbrendű célt, mert emögött semmi sincs. Mert ahogy elsiklik fölöttünk a fény, ugyanúgy mibennünk is az élet. S hogy ugyanúgy változik a világ. Mit mondanék tehát a fiamnak?

Hogy sose tűrje, hogy a lelke itt elnehezedjék. Mert akkor csalódás fogja érni, mert azt hiszi az ilyen ember, hogy örökké marad itt. Ha viszont jól átérti, mit Isten adott: az örök vonulást, ha megbarátkozik vele és megszereti, és nem áll ellen annak minden erejével, ahogy én tettem valamikor, akkor olyan teremtmény lesz belőle, amilyet Isten akart. Ez az első tétel. A másik pedig ez: – hogy miután ekképpen örült is, sírt is, ne akaszkodjék meg egy újabb nap után, mondván, hogy még egy csöpp öröm kellene neki – még egyszer ugyanaz: napkelte, és még egy kis kenyér… Vagyis ne sírjon az élet után nyavalyás remegéssel, de fogadja megadással, amit az élet rendje kíván. Miután kellőképp ápolta magában az örök tüzeket, az örömökét, akkor már nincs is itt keresnivalója. Aki könnyen élt, az könnyen menjen is el. (433-434)

(Füst Milán: A feleségem története. Störr kapitány feljegyzései. Magvető, Budapest, 1968.)

Kép: Hindu szent fa (Indonézia, kép: BG)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

vissza a főoldalra