Ha Katona József kikerül az alaptantervből, ki lesz a következő?
2019. 12. 07. 5 hozzászólásA Bánk bán nyelvezete nehéz, az üzenete távoli, a gimnazisták még nem érettek hozzá.
És a mai magyar irodalom egyik-másik műve nem nehéz? Ma senkit nem csalnak meg, nem árulnak el, nem vívódik családja és hivatása között, nem érzi magát egyedül nőként férfiközösségben, nincsenek interkulturális feszültségek? És a Pitagorasz-tétel vagy a gazdaságföldrajz közelebb áll az érettséghez, mint ez? Blankó Miklós, a Manyszi irodavezetője a Magyar Nemzet mai számában összefoglalja a Magyaróra című új lap Bánk bán-búvárlatok című tematikus számának legfőbb tanulságait.
A cikk itt olvasható online változatban.
A lap megvásárolható elektronikus és hagyományos formában a Manyszi elektronikus könyvesboltjában.
A postai előfizetés is hamarosan lehetővé válik.
Mert a 2020. évi ígért folytatás: Retorika minden tantárgyban és Korunk magyar irodalma.
5 hozzászólás
A szorzótábla is igen nehéz, szerintem azt is ki kellene venni a tananyagból
Ahogy a Bánk bánt (mármint Katona József művét) sem, akként a szorzótáblát sem dobnám a kukába. Mástól és mással is megtelhet az a bizonyos kuka.
A sinus-cosinusra kinek van szüksége? Az efféle baromságokat naponta hallom. Az iskola legyen szórakozás, a tanulás játékos, mindenki érezze jól magát. Ez vezetett oda, hogy ma már egy nemzedék nem akar dolgozni, csak „élményt” keres.
Először is szögezzük le: attól, hogy valami nem jelenik meg az alaptanterv követelményei között, még lehet tanítani, ezért kár rögtön rátapadni a vészcsengőre. Igenis, Katonát nehezebb jobban tanítani, mint a szorzótáblát, ráadásul a műben szereplő ún. történelmi háttér 90%-ban Katona agyszüleménye, ami nem baj, de ne állítsuk be a művet úgy, hogy megközelíthető vele az 1213. évi gyilkosság. A Bánk bán elsősorban kordokumentum: a 19. századi ember nemzetszemléletéről árulkodik, kulcsszerepe van a március 15-i eseményekben stb.
Nem értek egyet azzal, hogy ne állítsunk követelményeket irodalomból (ráadásul pl. Esterházyt én sem tartom kihagyhatatlannak), de szembe kell nézni a ténnyel, hogy ez a dráma nem a 16 éveseknek való. Ahogyan Dante Isteni Színjátéka is gyönyörű (eredetiben is), de egyszerűen távol áll a 15 évesektől (míg pl. Shakespeare, Balassi talán kevésbé). A „lázadó kamaszokat” szerintem könnyebb megszólítani Az apostollal, a kisebbek pedig mindig is könnyebben azonosultak Toldival, ha világképről, szerelemről, bátorságról van szó, akkor meg a Csongor és Tünde. (Nekem ugyan nem Katona József a szakterületem, de maradjunk annyiban, a derék kecskeméti ügyvéd finoman fogalmazva sehol nincs Vörösmartyhoz, Aranyhoz, Madách Imréhez képest.)
A másik probléma, hogy a kollégák lassúak: elidőznek a 10-11.osztályos tananyagnál, hónapokat szánnak egy-egy alkotói portréra (esetleg a nyelvtanórák rovására is!), a diákok úgy érettségiznek le, hogy sosem olvastak Márait, Pilinszkyt, Örkényt, Ottlikot stb.
Nehéz döntés: nem tüntetném el Katonát, szerencsére nem is lehet, de máshová helyezném a korszakon belül a hangsúlyt.
(ÉG hozzászólót pedig nem akarom elkeseríteni, de a pszichológiában kb. 100 éve evidencia, hogy a tanulás és a megfelelő közérzet, a sikerélmény eléggé összefügg – így működnek a gyerekek, a fene vigye a jó dolgukat… 😀 :D)
Kedves JPeter! Végre egy jó vitalehetőség. Az 1. bekezdéssel egyetértek. A 2. bekezdés: van olyan mérce, aminek alapján megállapítható, hogy mi való 12-14-16 éves gyerekeknek – úgy együtt? Nincs. Van akinek 50 évesen sem való a Bánk bán, és úgy is fog meghalni… Távol áll a 15 évesektől Dante. És a 20 évesektől már nem? És a sinus-cosinus hány éveseknek való? És az Archimédesz-törvény? Mérhető, hogy mennyivel nehezebb Katona, mint Madách nyelve? Szerintem nem.
3. bekezdés: valóban probléma. Az én tapasztalatom is az, hogy az érettségizett diákok többsége nem ismeri a mai irodalmat.
4. És most ÉG-hozzászólóról: tanulás és sikerélmény összefügg, de hogy jön ehhez a szórakozás. Mert arról volt szó a bejegyzésben.
Üdvözlettel: Kálmán Attila