Az anyanyelv napján…

2020. 02. 28. 1 hozzászólás

A nagy múltú Édes Anyanyelvünk és a most indult Magyaróra folyóiratokról és azokon keresztül a klasszikus művek oktatásáról tartottak konferenciát az ELTE BTK-n. A tartalmas beszélgetésről tudósít az ELTE-Online című hallgatói fórum, amelyet átvett az ELTE honlapja is. Néhány gondolatot mi is átvettünk.


Február 21-e minden évben az anyanyelv nemzetközi napja. Az alkalomból az ELTE Bölcsészettudományi Kara, az Anyanyelvápolók Szövetsége és a Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda közös konferenciát tartott a BTK Kari tanácstermében. A magyar nyelv helyét a világban bemutató előadások mellett a szervezők egy kerekasztal-beszélgetéssel színesítették a programot. A beszélgetést Mészáros Márton kulturális újságíró vezette, beszélgetőpartnerei Balázs Géza, az ELTE Mai Magyar Nyelvi Tanszékének professzora, Blankó Miklós, a Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda irodavezetője, Pölcz Ádám, az ELTE Tanító- és Óvóképző Karának adjunktusa és Deák-Takács Szilvia, a kisvárdai Bessenyei György Gimnázium és Kollégium magyartanára voltak. A kerekasztal-beszélgetésben bemutatkozott a Magyaróra, vagyis A magyar nyelv és irodalom barátainak és tanárainak lapjának első száma és az Édes Anyanyelvünk c. folyóirat. Mészáros Márton első kérdésére, miszerint milyen múlttal rendelkezik az Édes Anyanyelvünk, Balázs Géza válaszolt. A folyóirat 1979 óta létezik, a Magyarosan című lapot igyekszik pótolni. Az Édes Anyanyelvünk a rendszerváltáskor kiadói válságba került. 1992-ben az Anyanyelvápolók Szövetsége vette át a lap fenntartását. A felelős szerkesztője Grétsy László. A folyóirat évente ötször jelenik meg, az 5 szám színes borítói – tanár úr humoros megfogalmazásában – a 4+1 évszakot jelképezik. Mészáros arra is rákérdezett, hogy miért volt igény az online elérés biztosítására. Balázs elmondta, hogy bár nem ugyanaz az olvasási élmény, mégis a böngészhetőség miatt nagy igény mutatkozott az internetes elérésre. 2016-tól az ÉA összes (addigi és azóta megjelent) száma elérhető digitálisan, de az előfizetők ugyanúgy megkapják a megjelenés napján a postaládájukba a becsomagolt példányt.

Blankó Miklós és Mészáros Márton

Ezután a Magyaróra került terítékre. Blankó Miklós arról beszélt, hogy amikor a Magyartanítás megszűnt, igény mutatkozott a szellemiségét továbbvivő folyóiratra. Az első ötlet az volt, hogy Új Magyartanítás címen élesszék újra a lapot, de ennek jogi akadályai voltak. A megoldást a Magyaróra cím jelentette, ami azért is szerencsés, mivel mind a két oldal benne rejlik: a tanár és a diák is. Alapvetően tematikus számokban gondolkodnak a szerkesztők, az első összevont szám írásai a Bánk bán köré épülnek. A második számra már csak a tördelés vár, április elsején fog megjelenni. A Bánk bán-témát a mű 200 éves évfordulója jelentette. Katona József drámája két évszázad távlatából már megmutatja, hogy mennyire nehéz klasszikus művet tanítani 2020-ban. Az efféle nehézség leküzdésére akár sorvezetőként is szolgálhat a szám. Deák-Takács Szilvia hozzátette, hogy tanítani sokféleképpen lehet. Saját tapasztalatairól is beszélt, amikor elmondta, hogy az új tanítási viszonyokhoz a tanárnak alkalmazkodni kell, különben elveszíti a diák érdeklődését. Az IKT-s (információ- és kommunikációtechnológiai) eszközöket bevetni jó ötlet, de szükség van az alapszövegre, különben tartalmatlanná válik az óra. Nádasdy Ádám „fordítását” is csak a Katona-szöveg mellett tudja elképzelni, egyedül semmiképpen sem. Mészáros feltette a kérdést a Bánk bán kapcsán: mi lesz a jövője a nagy klasszikusoknak? Pölcz Ádám személyes történettel világított rá a művek fontosságára. Jókai zsenialitását először nem is az iskolai oktatás során ismerte fel, hanem később, a húszas éveiben járva. Ahhoz azonban, hogy akkor újra elővegye Jókait, kellett, hogy korábban már találkozzon vele. Lehetséges útként felmerült a beszélgetésben, hogy nem a legkisebbeknek kéne oktatni a klasszikusokat, de ennek a fontosságáról nem volt vita a kerekasztal résztvevői között. A kerekasztal-beszélgetés után a főleg magyartanárokból álló közönség és a beszélgetésben részt vevők közt kötetlen beszélgetés alakult, ami a konferencia és a beszélgetés tartalmasságát jelzi. A közönség pedig érdeklődve várja a Magyaróra és az Édes Anyanyelvünk következő lapszámait. (Nagy Tibor tudósítása az ELTE-online oldalán olvasható. Az írás részleteit a lap engedélyével vettük át.)

1 hozzászólás

#1 Előd Erika 2020.02.28.21:04:04

Németből fordított és lektorált szöveget olvasva feltűnt a sok idegen szó. Például projekt, muszáj, frusztrált, abszolút, traumatizált, információ, probléma, generáció, stand, fantasztikus. Én ezeken mindig fennakadok, mert általában van jó magyar megfelelőjük. Hol lehet ilyen témáról olvasni? Mennyire érdemes harcolni az idegen vagy idegenszerű kifejezések ellen? Én a magam részét igyekszem megtenni. (Nyomdászként dolgoztam 30 évig )

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

vissza a főoldalra