Búcsú Balogh Lajos nyelvésztől

2020. 03. 14. 1 hozzászólás

Balogh Lajos (1933) tanár úr az ELTE és az MTA Nyelvtudományi Intézetének tudományos munkatársa 2020. február 23-án elhunyt. Temetése a Bükön lesz március 28-án.

Gyurácz Ferenc megemlékezéséből:  Az egyik legrégibb büki evangélikus nemesi nemzetségben, a mankóbüki Balogh családban született. Tanított az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, dolgozott a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében, vendégtanárként négy és fél évig oktatott az Ungvári Állami Egyetemen. Évtizedekig tagja volt a Magyar Nyelvtudományi Társaság elnökségének. A dialektológián kívül szociolingvisztikával és névtannal is foglalkozott. Részt vett A magyar nyelvjárások atlasza, az Európai nyelvatlasz és a Kárpáti nyelvatlasz munkálataiban. A Csűry Bálint Emlékérem birtokosa volt. Szerzőként vagy szerkesztőként számos fontos művet jegyez, köztük a Végh Józseffel közösen szerkesztett Vas megye földrajzi nevei (Szombathely, 1982) című alapmunkát.
Munkásságán búvópatakként vonul végig a szülőfaluja sajátos szókincse iránti tudományos érdeklődés. 2004-ben a Vasi Szemle Szerkesztősége kiadásában bocsátottuk közre Büki tájszótárát, melyet 2016-ban kiegészített, és immár a Magyar Nyugat Könyvkiadó és a büki önkormányzat kiadásában újra közreadhattuk.
Balogh Lajos kissé zárkózott, de rendkívül kulturált, érzékeny lelkű, melegszívű ember volt, aki nagyon szerette Büköt és a magyar nyelvet, és kiváló ismerője volt mindkettőnek. Nagy öröm és megtiszteltetés volt együtt dolgozni vele tájszótára két kiadásának szerkesztése során. Isten nyugosztalja.


A Manyszi felidézi egykori találkozóját Balogh Lajos tanár úrral: “2005.november 20-án vasárnap délelőtt, pilinkéző hóesésben, Bükön, a leghitelesebb környezetben, a Kossuth Lajos utca 101. számú, helyi műemlék jellegű parasztházban, szülőházában, Balogh Lajos nyelvész a Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport kérésére, a Fiatal nyelvművelők második, Bükön megrendezett találkozóján bemutatta legújabb könyvét, a Büki tájszótárt. A tájszótár bemutatása természetesen a szülőház körüljárásával kezdődött. A fiatalok megtekintették a „hajlított” házat, a színt (hidast), a járgányt (cséplőgépet), a rövid- és hossziszekeret, a pajtát, a tikházat, az etetőt, a secskát (szecskát), majd a házban a valóságos remeknek számító berakott sporheltet, és olyan különlegességeket, mint a megfejthetetlennek tűnő jellel (föltehetőleg tulajdonjeggyel) ellátott gerebent… Az egykori büki élet megannyi apró, regénybe foglalható emlékét. Majd a büki nyelvjárás jellemzőiről szólt a nyelvjáráskutató-nyelvész, s örömmel dedikálta új könyvét.”

A teljes írás itt olvasható: Balázs Géza: Büki tájszótár: http://www.vasiszemle.hu//2006/02/konyvszemle.htm#balazs

1 hozzászólás

#1 Dr. H. Tóth István CSc 2020.03.16.00:13:40

Szeretettel és tisztelettel gondolok Balogh Lajos tanár úrra, akivel együtt taníthattam az Ungvári Állami Egyetemen az 1992–93. tanév tavaszi szemeszterében.
Okos gondolatait, bátorító szavait megőrzöm.
Isten nyugosztalja!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

vissza a főoldalra