Búcsú Balogh Lajos nyelvésztől

2020. 03. 14. 1 hozzászólás

Balogh Lajos (1933) tanár úr az ELTE és az MTA Nyelvtudományi Intézetének tudományos munkatársa 2020. február 23-án elhunyt. Temetése a Bükön lesz március 28-án.

Gyurácz Ferenc megemlékezéséből:  Az egyik legrégibb büki evangélikus nemesi nemzetségben, a mankóbüki Balogh családban született. Tanított az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, dolgozott a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében, vendégtanárként négy és fél évig oktatott az Ungvári Állami Egyetemen. Évtizedekig tagja volt a Magyar Nyelvtudományi Társaság elnökségének. A dialektológián kívül szociolingvisztikával és névtannal is foglalkozott. Részt vett A magyar nyelvjárások atlasza, az Európai nyelvatlasz és a Kárpáti nyelvatlasz munkálataiban. A Csűry Bálint Emlékérem birtokosa volt. Szerzőként vagy szerkesztőként számos fontos művet jegyez, köztük a Végh Józseffel közösen szerkesztett Vas megye földrajzi nevei (Szombathely, 1982) című alapmunkát.
Munkásságán búvópatakként vonul végig a szülőfaluja sajátos szókincse iránti tudományos érdeklődés. 2004-ben a Vasi Szemle Szerkesztősége kiadásában bocsátottuk közre Büki tájszótárát, melyet 2016-ban kiegészített, és immár a Magyar Nyugat Könyvkiadó és a büki önkormányzat kiadásában újra közreadhattuk.
Balogh Lajos kissé zárkózott, de rendkívül kulturált, érzékeny lelkű, melegszívű ember volt, aki nagyon szerette Büköt és a magyar nyelvet, és kiváló ismerője volt mindkettőnek. Nagy öröm és megtiszteltetés volt együtt dolgozni vele tájszótára két kiadásának szerkesztése során. Isten nyugosztalja.


A Manyszi felidézi egykori találkozóját Balogh Lajos tanár úrral: “2005.november 20-án vasárnap délelőtt, pilinkéző hóesésben, Bükön, a leghitelesebb környezetben, a Kossuth Lajos utca 101. számú, helyi műemlék jellegű parasztházban, szülőházában, Balogh Lajos nyelvész a Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport kérésére, a Fiatal nyelvművelők második, Bükön megrendezett találkozóján bemutatta legújabb könyvét, a Büki tájszótárt. A tájszótár bemutatása természetesen a szülőház körüljárásával kezdődött. A fiatalok megtekintették a „hajlított” házat, a színt (hidast), a járgányt (cséplőgépet), a rövid- és hossziszekeret, a pajtát, a tikházat, az etetőt, a secskát (szecskát), majd a házban a valóságos remeknek számító berakott sporheltet, és olyan különlegességeket, mint a megfejthetetlennek tűnő jellel (föltehetőleg tulajdonjeggyel) ellátott gerebent… Az egykori büki élet megannyi apró, regénybe foglalható emlékét. Majd a büki nyelvjárás jellemzőiről szólt a nyelvjáráskutató-nyelvész, s örömmel dedikálta új könyvét.”

A teljes írás itt olvasható: Balázs Géza: Büki tájszótár: http://www.vasiszemle.hu//2006/02/konyvszemle.htm#balazs

1 hozzászólás

#1 Dr. H. Tóth István CSc 2020.03.16.00:13:40

Szeretettel és tisztelettel gondolok Balogh Lajos tanár úrra, akivel együtt taníthattam az Ungvári Állami Egyetemen az 1992–93. tanév tavaszi szemeszterében.
Okos gondolatait, bátorító szavait megőrzöm.
Isten nyugosztalja!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

vissza a főoldalra