„kijelentő funkciójú” felszólító mondat záró írásjele

Az Akadémiai Kiadóhelyesírási szabályzata szerint „az egyszerű felkiáltó, óhajtó és felszólító mondatot felkiáltójellel zárjuk” (241/d), egy helyesírási oldalon viszont olvastam úgynevezett „kijelentő funkciójú” felszólító mondatokról (az Osiris Kiadó szabályzatára hivatkozva), amelyek végére pontot lehet tenni. Például „általános érvényű, tanács jellegű utasítások, a használati utasítások és az általános érvényű igazságokat megfogalmazó közvetett felszólítások mondataiban”. Mi az igazság?

A „kijelentő funkciójú felszólító mondatok”-ról ezt írja az Osiris Kiadó (2004-es) Helyesírás című kötete (310. o.):
„Kijelentő funkciójú felszólító mondatok. Ha egy felszólító formájú mondat kijelentő funkciójú, a mondatzáró írásjel gyakran pont vagy kettőspont. Rendszeres a pont használata az általános érvényű, sokszor tanács jellegű utasítások, a használati utasítások és az általános érvényű igazságokat megfogalmazó közvetett felszólítások mondataiban.” Példák ugyaninnen:
Ha a gyerek kapkod a kanál után, dolgozzunk két kanállal. Az egyik kanalat megmerítve
hagyjuk a tálban, hogy könnyen ki tudja szedni.
A szilárd ételre a gyerek megszomjazik, tehát kínáljuk meg tápszerrel. Tartsuk neki a bögrét.
Kilenc hónapos korától szoktassuk a tehéntejhez.

Ez a szakkönyv ugyan nem akadémiai kiadás, de nagyon hasznos olyan részletkérdések, határesetek megértéséhez, tisztázásához, amelyekre a hivatalos szabályzat – talán részben terjedelmi, részben gyakorlati okokból – nem tér ki. Ilyen például a fenti eset a „kijelentő funkciójú” felszólító mondatokkal. Formailag ugyan felszólítók – de hogy nézne ki például egy babagondozási útmutató tele felkiáltójelekkel? Az ehhez hasonló esetekben alkalmazhatjuk a pontot is mondatzáró írásjelként, hiszen a mondandó lényege sem az utasítás, felszólítás, pusztán elvekről, követendő mintákról, lépésekről kívánja tájékoztatni az olvasót. (KI)