jól határozószó felépítése

A határozószó és a ragos melléknév megkülönböztetésével gyűlt meg a bajom. A szépen határozóragos melléknév, a jól viszont határozószó, pedig szemantikailag véleményem szerint nagyjából ugyanaz a jelenség játszik le a széppel és a jóval is. Mi az oka annak, hogy egyiket melléknévnek, a másikat határozószónak címkézzük? Az -l nem határozórag, az -en viszont igen? Talán ebből következik az eltérő értelmezés?

„Minthogy a határozószók rendesen többé-kevésbé elhomályosult ragos vagy névutós névszókból valók, sok szavunk ma is átmeneti szókategóriájú; átalakulóban van ragos vagy névutós névszóból, esetleg igenévből határozószóvá. Az éjjel, nappal szóban például még alakilag ma is fölismerhető egy kissé az éj és a nap főnév meg a -val ~ -vel határozórag, noha határozószóvá fejlődése jelentéstanilag már régen befejeződött. (Sőt, határozószói szófajiságából mindegyiknek kifejlődött már újabb, főnévi szerepe is: egész éjjelen át; két nappalt erre szánunk). A jól szóban még ma is teljesen világos előttünk a jó- szóelemnek tői szerepe, azaz e tekintetben a jól-t még melléknévi alakulatnak tekinthetjük. Az -l toldalék azonban immár nem tartozik élő határozóragjaink közé (ma csak az -ul ~ -ül változat termékenyebb), tehát a jól ennyiben már szintén megindult a határozószóvá fejlődés útján. Amellett a jól szó jelentéstanilag sem maradt meg tisztán a jó melléknév ragos alakjának fokán; gyakran tudniillik inkább a ‘nagyon, igen erősen’ fokhatározószó szinonimája.” – Ez a régebbi (1961-es) leíró nyelvtani magyarázat talán választ ad kérdésére, hogy miért tekinthető ma a jól szó határozószónak, a szépen pedig ragos melléknévnek. (Forrás: Tompa József: A mai magyar nyelv rendszere. Leíró nyelvtan I. 256. o.)
(KI)