Láng Miklós – élt 101 évet

Életének 101. évében 2020. május 15-én otthonában békésen elhunyt.

Közgazdász létére lett eszperantista, majd nyelvművelő, évtizedeken át a Gyógyszerészet című lap munkatársa, de íróként is bemutatkozott, írásaival szerepelt a rádió Tetten ért szavak című műsorában is. 2010-ben az Édes Anyanyelvünkben megírtam róla, hogy neki köszönhető a gyógyszerreklámok magyarosabbá tétele (Eltekintettek a tekintetében-től, Édes Anyanyelvünk 2010/2.). 



Grétsy László a 100. születésnapján köszöntötte az Édes Anyanyelvünk 2019/5. számában, 2019. november 13-án pedig megkapta a Lőrincze-díjat. Nem tudott ott lenni az átadáson, én vállaltam, hogy elviszem neki személyesen Balatonalmádiba, ahol az utóbbi 25 évben élt. Mivel korábban e-mail-kapcsolatban voltam vele, ott jeleztem érkezésemet. De Miklós bácsi nem válaszolt. Sürgettem, mert közeledett az idő (Füredre voltam hivatalos február 17-én, s Almádit érintettem). De Miklós bácsi továbbra sem válaszolt. Attól féltem, hogy betegeskedik, így nem tértem be hozzá. Egy héttel később válaszolt levelemre: „Kedves Géza! Sajnos, géphiba, meg tudatlanságom miatt csak ma vettem tájékoztatásodat. Remélem azonban, hogy ami elmaradt, azt pótolni fogod! Üdvözöllek, Miklós”. Persze, hogy pótolni akartam. Most is itt van a szobámban a Lőrincze-plakettje, csakhogy közbejött a koronavírus. Gondoltam, majd nyáron, úgyis járok arrafelé. És akkor tegnap ezt az e-mailt kaptam: „Láng Miklós a szüleimmel élt együtt Balatonalmádiban közel 25 éve. Engem bízott meg, hogy halála esetén válaszoljak az e-mailben érdeklődőknek. Szomorú hírt kell közölnöm: Miklós bácsi életének 101. évében 2020. 05. 15-én otthonában békésen elhunyt. Végakaratának megfelelően – polgári és egyházi búcsúztatás nélkül – hamvait szűk családi körben a Séd patakba szórjuk.” Grétsy László ezzel zárja egyoldalas laudációját: „Kedves barátunk, a most százéves Láng Miklós… szereti és mindmáig műveli anyanyelvünket. Éveken át gyűjtést szervezett a leukémiás-tumoros gyerekek javára, s a maga 100 000 forintos adománya mellé még kétmilliót gyűjtött össze. Egész életét áthatotta és áthatja a humanitás, a jót tenni öröm érzése…” Miklós bátyám, nem tudom már elvinni a Lőrincze-plakettet. Elővettem viszont a nekem dedikált könyvedet, melynek címe: Visszamegyek a mamámhoz. Annyi szeretet, annyi mély érzés. Emlékedet megőrizzük, a személyes dedikációt pedig, amellyel megajándékoztál, hálásan köszönöm…” Emlékedet megőrzöm, megőrizzük. (A fénykép 2016-ban az Anyanyelvápolók Szövetsége közgyűlésén készült, Balázs Géza)

A róla szóló írás itt olvasható: 

http://anyanyelvapolo.hu/edes-anyanyelvunk-pdf/ea-2000-XXII-2.pdf