Kitől származik a „Magyar az, akinek fáj Trianon” kijelentés?

Egyesek ebben a formában is: „Magyar az, akinek fáj Trianon – a többi csak állampolgár”. Teszik ezt úgy, hogy vagy Illyés Gyulának, vagy Karinthy Frigyesnek, sőt Kosztolányi Dezsőnek tulajdonítják (aki szerkesztője volt a „Vérző Magyarország – Magyar írók Magyarország területéért” című 1920-as kötetnek), ám az irodalomtörténészek és egyes újságírók által dokumentált igazság az, hogy 2000. május 25-én, a Magyarok V. Világkongresszusának nyitókonferenciáján elhangzott beszédében Patrubány Miklós, az MVSZ elnöke mondta ki elsőként ebben a formában: „Magyar az, akinek fáj Trianon”. Az említett kötetben Karinthy Frigyesnek a Levél kisfiamnak – Trianon emléknapjára című írása jelent meg, ami így zárul: „De nem mondtam ki azt a szót soha. És most már nem is tudom kimondani, csak ennyit: valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam.” Illyés 1977-es (!) Válasz Herdernek és Adynak című parádés esszéjében egyebek mellett így fogalmaz: „…Ady bénulásos szája újra s újra ezt a szót akarta érthetően kimondani: Erdély. Mert olyan sötétet még ő sem jósolt, mint amit haldokló szemével látott. S nemcsak „népe egén”; földjén is. A mi tekintetünk már tárgyilagos. Szemünket az évek hideg járása éleslátásra edzette. Nem ereszthetünk hát pillát ezúttal sem. Miképp láthatnánk meg másként a reménynek azt a világosságát, amelyről e fejtegetések végén szólni akarunk? A marxista pártok, elöl az akkor még élő Lenin pártjával, történelmi bűnnek nevezték azt a békediktátumot, amely a magyar anyanyelvűek közül minden harmadikat – összesen több mint hárommillió lelket – más államba helyezett. Az Ady rémálmaira rálicitáló idő a Baltikum-Adriatikum közti népek nemzeti egybeállásának ideje. Ez három darabból, az négyből van, amely még több darabbál forr vagy szerkesztődik össze. A magyar anyanyelvű közösség darabokra tört. Ilyen megrázkódtatás történelme során egyszer érte ezt a népet, Mohács után, amikor éppily módon szakadt három részre.” (Dénes László, Nagyvárad)