Trianon – az el nem múló trauma

Ha feledni nem tudunk, mert egyszerűen nem lehet, akkor mit tegyünk? Hogyan kezeljük a történelmi Magyarország kétharmadának, s a magyarság harmadának elvesztésével járó tragikus helyzetet? 

Ezekre a kérdésekre keresi a választ Molnár Zsolt írásában. 

„Az elmúlt száz év során politikai rendszerektől függően különböző válaszokat próbáltunk adni erre a kérdésre: volt olyan időszak, amikor minden bel- és külpolitikai döntésünk fő mozgatórugója Trianon revíziójához kapcsolódott, és át kellett élnünk olyan időket is, amikor a szocialista internacionalizmus szellemének megfelelően mélyen hallgatnunk kellett a problémáról. A rendszerváltozás óta a politikai életünkben két tendencia érvényesült egyszerre. A baloldal passzívabban kezelte ezt a kérdést, azzal indokolva, hogy feszültégeket okoz a szomszédos országainkkal, s ez tovább ronthatja a magyar kisebbség helyzetét.  A jobboldal ezzel szemben Trianont – mint a határon túli magyarság iránti felelősségérzet, s az egységes nemzetpolitika fő táplálóját – igyekezett a hivatalos emlékezet fontos részévé emelni.” 

(Kiemelt kép: A péceli Trianon-emlékmű, a szerző felvétele)