Broadway kiejtése – még mindig… Broadwayen – ha az „ay”-t „éj”-nek ejtjük;
Broadwayn – milyen kiejtéshez igazodva? Ha „bradvé”, vagyis az „ay”-t „é”-nek ejtjük (az Önök 2015. 05. 22-i tanácsa is foglalkozik ezzel az alakkal), akkor a 217. pont szerint „…ha az utolsó kiejtett hangot betűknek bonyolult, írásrendszerünkben szokatlan együttese jelöli, akkor a magyar toldalékokat mindig kötőjellel fűzzük a szó testéhez…” Ha mégsem érvényes erre az esetre a 217. pont, akkor milyen megfontolás indokolja a „Broadwayn” alakot?
Az y-ra végződő idegen szavak esetében ott látom meghúzódni a határt a toldalékolásban, hogy az y az „i”, illetve „j” hang önálló jelölője-e, vagy pedig egy másik betűvel együtt jelöli az „i” hangot. A Broadway szó esetében – bárhogyan is ejtjük pontosan az ay betűkkel jelölt hangot – az a és az y két külön hangot jelöl: az a nagyjából „é”-t, az y nagyjából „j”-t („i”-t). Ezzel szemben például a Sydney szóban az ey együttesen jelöli az „i” hangot, ezért minősül „bonyolult”, „írásrendszerünkben szokatlan” betűkapcsolatnak, s ezért kell hozzá kötőjellel kapcsolni a toldalékot. A Broadway esetében akár „i”-ként, akár „j”-ként véljük ejteni az y-t, a betű-hang megfelelés egyértelmű, ezért nem szükséges a kötőjeles kapcsolás. (Személy szerint a teljesen „j/i” nélküli, „é” hangra végződő ejtést nem használom, ennélfogva a ragozott alak számomra a Broadwayen, nem a Broadwayn – a „néma j/i” fogalmát azonban a szabályzatban nem találni, és valószínűleg nem is érdemes bevezetni, így a Broadwayn formát a betű-hang megfelelést őrző, de a j nélkül ejtők számára felkínált alternatív lehetőségként értelmezem.) (KI)