-kor időhatározó-rag

Hozzátehető-e bármely főnévhez a -kor időhatározószó-képző, hogy ilyen alakok szülessenek: a csapat sikerekor, a vb-győzelemkor (világbajnokság), a kupa elhódításakor? Az utolsót helyesnek érzem (az evéskor, olvasáskor, alváskor stb. mintájára), de az első kettőt nem. Egy könyvön dolgozunk, és elég sok ilyen képzett alak szerepel a szövegben.

A Nyelvművelő kézikönyv szerint „az időpontot, időszakaszt jelentő, illetve idővonatkozással is bíró szavaknak nem mindegyikéhez járulhat a -kor rag”. Jó példának a disznóöléskor, ebédkor, éjfélkor, ötkor, sorozáskor, szüretkor, táborozáskor szavakat hozza fel, ellenjavalltként pedig az ápriliskor, júniuskor, nyárkor, télkor szavakat (a „kissé népies ízű” őszkor, tavaszkor formát nem zárja ki, de az ősszel, tavasszal alakot nevezi „természetesebbnek”). Megjegyzi még, hogy a -kor rag gyakran „már jellel vagy britokos személyraggal ellátott névszóhoz járul”, pl.: ünnepekkor, találkozásunkkor.
Tompa József A mai magyar nyelv rendszere című munkájában úgy fogalmaz, hogy a -kor időhatározó-rag „csak az idő kifejezésére alkalmas szófajokhoz járul”. (Példái: alkonyatkor, karácsonykor, érkezéskor, hétkor; ekkor, ugyanakkor; érkeztemkor, indulásotokkor, távozásakor; ünnepségekkor.) Egyértelműen nem járulhat például a hajó és hasonló főnevekhez.
Zaicz Gábor Etimológiai szótára szerint pedig „csak időpontot kifejező vagy időfogalommal kapcsolatos főnevekhez, főnévi értékű számnevekhez és néhány névmáshoz járulhat: húsvétkor, ötkor, máskor”.
Egyetértek a kérdésben megfogalmazottakkal, hogy az első két kifejezés szokatlan – bár a fenti útmutatások fényében nem zárható ki a használatuk -, érdemes olykor kiváltani őket más megközelítéssel (pl. amikor a csapat győzőtt a vb-n, amikor sikereket értünk el, sikeres időszakban stb.). (MKné-KI)