152. Hamvas Béla a szó metafizikájáról

„Az ősszó Isten szava. A teremtő Ige. … Isten teremtő ereje a szóban van.” (I/171) Példa erre az egyiptomi Edfu templomának felirata: „Mindaz, ami van, az ő szava által lett.” (I/171)

 

A szó erejéről: „Lehet gyógyítani igazsággal, lehet gyógyítani törvénnyel, lehet gyógyítani késsel, de minden gyógyítás közül a legjobb az, amit a szent szó végez, amely az igaz ember szívéből sugárzik.” (Zarathusztra, I/176), „Minden tett és gondolat és szó vagy rossz, és akkor a szenvedést növeli, vagy … a földet boldogabbá teszi.” (I/273)



„A gyógyítás magas eszköze volt a mantra – az ige, a hatalmi szó. Később varázsmondatnak hívták…” (II/244), „Egyetlen szó mindent elronthat.” (II/318)

Ám mi, mai emberek elveszítettük a nyelv, a szó metafizikus, természetfölötti hatásához vezető utat: „A mai ember a nyelvet éppen olyan periférikusan érti, mint a világot.” (I/171)

Összefoglalásképpen: a nyelv, a szó köti össze a természetet a társadalommal és az emberrel, vagyis a szellemmel. Ezért a nyelv, a szó titokzatos erejének, hatásának, metafizikájának megértése emberi létünk alapja: „A szó (logosz) az, amely az összeköti a természetet a szellemmel. Amely az érthetetlent érthetővé teszik. Az értelmetlent értelmessé. … Láthatóvá tenni annyi, mint megnevezni. A nyelv az élő tűz, amely teremt. Csak az a van, amit a nyelv kimond. Ezért mondja a hagyomány, hogy Isten a világot szavával teremtette.” (III/97)

(Forrás: Scientia sacra, I—III.)