160. Tél

Tél

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,

Hogy melegednének az emberek.

Ráhányni mindent, ami antik, ócska,

Csorbát, töröttet s ami új, meg ép,

Gyermekjátékot, – ó, boldog fogócska! –

S rászórni szórva mindent, ami szép.



Dalolna forró láng az égig róla

S kezén fogná mindenki földiét.

 

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,

Hisz zúzmarás a város, a berek…

Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni

És rakni, adjon sok-sok meleget.

 

Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,

Hogy fölengednének az emberek!

(József Attila)