Tíz éve halt meg Benkő Loránd

Benkő Loránd (Nagyvárad, 1921. december 19. – Budapest, 2011. január 17.) nyelvész nemzedékek tanára, a magyar nyelvtörténet megkerülhetetlen egyénisége. 1946-tól tanította az ELTE-n, 1959 és 1994-ig vezette a nyelvtörténti tanszéket, közben volt az egyetem rektorhelyettes. 1965-től akadémikus. 1995–2000 között a TIT elnöke is volt. Főbb munkái: A Nyárádmente földrajzi nevei (1947), Magyar nyelvjárástörténet (1957), A magyar irodalmi írásbeliség a felvilágosodás korának első szakaszában (1960), Az Árpád-kor magyar nyelvű szövegemlékei (1980), Kazinczy Ferenc és kora a magyar nyelvtudomány történetében (1982), A történeti nyelvtudomány alapjai (1988), Név és történelem (1998), Nemzet és anyanyelve (2000), Az ómagyar nyelv tanúságtétele (2002), Beszélnek a múlt nevei (2003), Nyelv és tudomány – anyanyelv és nyelvtudomány I-III. (2003), A Szovárd-kérdés. Fejezetek egy ómagyar nemzetség történetéből (2010), Magyar nyelvtudósok a XX. században (2010). Főszerkesztésében jelent meg A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára, valamint A magyar nyelv történeti nyelvtana. 

1996-ban Széchenyi-díjjal tüntették ki a magyar nyelvtudomány terén kifejtett közel félévszázados munkásságért. 2000-ben Lőrincze Lajos-díjat, 2001-ben a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány fődíját, 2006-ban Prima-díjat kapott.