kkv, kkv-k

2021. 02. 26.

Nem találtam egyértelmű választ a kkv (kis- és középvállalkozások) helyesírására, hogy kell-e pont utána, és hogy ez toldalékolásnál és szóösszetételek esetén is megmarad-e.
A kérdés megválaszolásához először azt kell eldönteni, hogy rövidítésről vagy betűszóról van-e szó. A rövidítésekre jellemző, hogy “csak írásban élnek, beszédben teljes alakjukban ejtjük ki őket, például: u. kiejtve [utca]”. A mozaikszókat (betűszókat és szóösszevonásokat) pedig az írott formájuk szerint betűzve vagy összeolvasva: az OTP kiejtve [ó-té-pé], a MÁV kiejtve [máv], a gyes kiejtve [gyes] stb. (AkH. 276.). Utóbbiak közül a betűszók jellemzője, hogy a szavak kezdőbetűiből állnak össze (285.).
Az egyszerű vagy egybeírt szavak rövidítését egybeírjuk és ponttal zárjuk, a különírt többszavas kifejezések rövidítését pedig általában ugyanúgy tagoljuk szóközzel (és pontokkal), mint az eredeti kifejezést, pl.: annyi mint – a. m.; időszámításunk előtt – i. e. (AkH. 277.) A betűszók végére vagy elemei közé viszont nem teszünk pontot (287.).
A kis- és középvállalkozások kifejezés több szóból álló összetétel, és rendszerint a kezdőbetűivel alkotunk belőle rövidített formát, melyet betűzve ejtünk: [ká-ká-vé]. Ez alapján ez a rövid alak a betűszók közé sorolható, azon belül is közszói, mivel nem tulajdonnévről van szó (285.) – tehát kkv lesz az a forma, amelyből kiindulhatunk.
A betűzve ejtett betűszókhoz mind a toldalékokat, mind az utótagokat kötőjellel kapcsoljuk: kkv-k, kkv-szektor stb. (288/a, 289/a). (KI)
vissza a főoldalra