167. Budapest

Eleink páratlan érzékkel választották ki Budapest helyét, az alföld és a hegyek és a kanyargó Duna találkozásában, két nagy sziget (a Szentendrei- és Csepel-sziget) között.

 Mindegyik irányból megkapó a megérkezés (keletről jőve leginkább, s talán ez nem véletlen), hiszen előbb a hegyek köszönnek ránk, majd pedig feltárul a város. Budáról is szép Pest, de Pest felől sokkal szebb a látvány. Érkezzünk a Gödöllői-dombvidék felől, avagy pillantsunk le a fóti Somlyó-hegyről, esetleg a távolabbi Naszályról. Megmásztam a Naszályt, alatta Vác, a távolban Budapest. Budapest csodálatos adottsága, hogy bármelyik irányba induljunk el, mindenhol megkapó táj fogad és csábít kirándulásra. Mindenkinek a Budai-hegység és a Pilis jut eszébe először, de a másik oldalon ott van a szinte fölfedezetlen Gödöllői-dombvidék, valamint a Szentendrei- és a Csepel-sziget, de éppenséggel még a repülőtér melletti Merzse-mocsár is. Még a pestiek sem tudják, hogy mennyi szépséget rejt: Pest. Hogy még fokozzam: a Rákos- és a Szilas-patak menti, gyalog elérhető közelségben lévő tájaink adottságait sem használjuk ki. Persze lehet, hogy addig jó, ameddig nem… (Kép és szöveg: BG)