169. A város peremén

2021. 03. 22. nincs hozzászólás

Néha az ember meglepődik.

 Ismeri és szereti József Attila A város peremén című versét. Azután séta közben, Zuglóban, ma már nem a város peremén, hanem éppen hogy a város kertvárosi, meglehetősen elit részén, pár lépésre a ceglédi vasútvonaltól, a Kolumbusz utca mellett egy házon ezt a táblát pillantjuk meg:



A környék és a ház igényes. Itt lakott József Attila? Itt született ez a vers? Igen. 1933 tavaszán… És akkor, hogy…?

A város peremén, ahol élek,

beomló alkonyokon

mint pici denevérek, puha

szárnyakon száll a korom,

s lerakódik, mint a guanó,

keményen, vastagon.

 

Lelkünkre így ül ez a kor.

És mint nehéz esők

vastag rongyai mosogatják

a csorba pléhtetőt –

hiába törli a bú szivünkről

a rákövesedőt.

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

vissza a főoldalra