sziasztok

Az eredeti köszönésforma a (latin) szervusz volt, melynek kialakultak változatai, a szevasz és a sziasz(!), majd szia. Az -sz végűekhez a többes szám második személyű rag járul: szervusztok, szevasztok, sziasztok. A szia ugyanígy kapta a ragot: sziatok, sziótok. (A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára, Nyelvművelő kézikönyv II. kötet 806. o.) A sziasz és a sziatok visszaszorult a nyelvhasználatban, így a szia – sziasztok alkot egy párt. A sziasztok alakból tévesen vonódott el a -sztok rag, és kapcsolódott a helló köszönéshez: hellósztok. (DÉ)