A Lars (egy német keresztnév) tárgyas alakját kötőhangzóval képezzük? Larst vagy Larsot? Kötőjel itt nem szükséges, igaz?
Köszönöm a választ!
Hasonló kérdésre korábban már válaszoltunk (https://e-nyelv.hu/2016-12-29/s-vegu-nevszok-targyragos-alakja/), bár a válasz lényege épp az, hogy a használat ingadozó lehet. A Nyelvművelő kézikönyv (2/1071.) szerint „az -ns, -ss végű idegen eredetű szavak tárgyragos alakjában a kötőhangzó nélküli forma tűnik igényesebbnek”, de személy szerint a Lars név esetében a kötőhangos változatot érzem természetesebbnek (talán a mássalhangzó-torlódás miatt; ha pl. a Chris névhez kellene illeszteni a tárgyragot, biztosan a kötőhang nélküli Christ formát választanám). Annyi bizonyos, hogy kötőjelet nem kell alkalmazni a rag kapcsolásához, mivel az s [sz] hang idegen írásmódja nem számít olyan különlegesnek, a magyarban ismeretlennek, hogy erre szükség lenne (AkH. 215.). (KI)