válasz

2021. 09. 27.

Az alábbi mondat alárendeléseihez lenne egy kérdésem.
Szükséges-e az -e kérdőszócskát kitenni az igék végére, és ha igen, mindegyikhez kell-e. Jó így a mondatom?
Mitől függ, hogy kiteszem-e, vagy sem?

Úgy tudtam, hogy az ún. nem szó szerinti idézett kérdéseknél használjuk ezt, amikor mellékmondattá avanzsálnak az eredetileg eldöntető kérdések, mégis, valamiért nem érzem, hogy bármelyiknél jól hanzgik, és a mondatomban sem érzem, hogy gond lenne, hogy az egyik helyen nem tettem ki, a többiben igen. Hogy van ez? Hogy helyes?

Íme, egy korábbi kérdésünk és válaszunk:

Az -e szócska használatával kapcsolatban szeretnék két kérdést feltenni.

1. Jól tudom, hogy választó kérdés esetén nem használjuk az -e szócskát az ehhez hasonló mondatokban?

Azon vitatkoztunk, hogy a szobában szőnyegpadló legyen vagy parketta.

Ugyanaz más szórenddel:
Azon vitatkoztunk, hogy a szobában szőnyegpadló vagy parketta legyen.

Kell ezekben a mondatokban az -e szócska?

2. Egy bonyolultabb mondat, szintén a “vagy” kötőszóval. Itt már végképp elbizonytalanítottak. Kell az -e szócska mindkét igéhez?

Azon gondolkodtam, vajon a családja meglepődött-e, amikor felkapta őt a hírnév, vagy már a szülei is híres emberek voltak.
A fentebbi mondatok függő (vagyis nem „igazi”) kérdések, ilyenkor jellemző rájuk az idézetszerűség, valamint az, hogy nem tartalmaznak kérdő intonációt [illetve csak akkor, ha a fölérendelt idéző tagmondatot (pl. „Azon vitatkoztunk…”) nem kérdésnek szánjuk] – mindez pedig általában azt eredményezi, hogy kitesszük bennük az -e kérdőpartikulát.

1. a) „Azon vitatkoztunk, hogy a szobában szőnyegpadló legyen(-e), vagy parketta.” Itt a legyen után kitehetjük az -e kérdőpartikulát, bár az sem helytelen, ha elhagyjuk a mondatból – ez leginkább a közlő ízlésétől függ, nincsenek rá kőbe vésett szabályok. (Ilyenkor viszont kell vessző a vagy elé, hiszen egy hátravetett alany következik utána.)

1. b) „Azon vitatkoztunk, hogy a szobában szőnyegpadló vagy parketta legyen(-e).” Ugyanazt mondanám itt is, mint az előzőnél, bár – személy szerint – ide még inkább kitenném a kérdőszócskát. (Ennél a mondatnál természetesen nem kell vessző a vagy elé!)

2.) „Azon gondolkodtam, vajon a családja meglepődött-e, amikor felkapta őt a hírnév, vagy már a szülei is híres emberek voltak.” A Nyelvművelő kézikönyv ezt írja az ilyen típusú mondatokról: „Ha […] vagy kötőszó fűzi össze a két tagmondatot, a második -e el szokott maradni, különösen a függő kérdésben: Nem tudtam, menjek-e, vagy maradjak.” Ennek alapján nem javaslom az -e kérdőpartikulát az utolsó tagmondatban.
vissza a főoldalra