isnteverte, vihar sújtotta

2021. 10. 23.

Miért van az, hogy az “istenverte” melléknevet egybeírják, a “vihar sújtotta” kifejezést viszont külön?
Szerintem különírva a “sújtotta” igévé válik. Például: “Vihar sújtotta a vidéket.” És szerintem csak egybeírva melléknév: “Viharsújtotta vidék az, ezért inkább ma ne utazzunk arrafelé!” Ezek alapján akkor hogyan írandóak a következő kifejezések, ha melléknévként szeretném használni: kutyarágta (csont), szúette (fa), rozsdamarta (vas), napsütötte (mező)?
Jól gondolom, hogy a “vihar sújtotta”-t valójában egybe kellene írni, vagy az valamiért kakukktojás?

Az istenverte alanyos alárendelő szóösszetétel, amelynek az utótagja (verte) befejezett melléknévi igenév személyragos alakja (úgynevezett igei igenév). A vihar sújtotta alanyos alárendelő szószerkezet, amelynek az alaptagja a sújtotta (befejezett melléknévi igenév személyragos alakja, úgynevezett igei igenév).
Az AkH. 105. szabálypontja a következő: “Az alanyos, a minőségjelzős és a mennyiségjelzős szókapcsolatok tagjait általában különírjuk egymástól, például: (az) anyja nevelte (gyermek), (az) árvíz mosta (töltés), (a) gondatlanság okozta (baleset), (a) porhó borította (lejtő), (a) számítógép ellenőrizte (adatok), (a) traktor szántotta (föld), (a) vihar okozta (kár); […]” Idetartozik a kutya rágta.
Az AkH. 135. szabálypontja viszont a következőképpen rendelkezik: “A kialakult szokást megtartva jelentésváltozás nélkül is egybeírjuk néhány alanyos, minőségjelzős, jelölt határozós és jelölt birtokos jelzős kapcsolat tagjait, például: átokverte (ház), dércsípte (levelek), dérlepte (fa), molyrágta (szőnyeg), napsütötte (táj), porlepte (könyv), szúette (bútor); […]” Idetartozik a rozsdamarta (AkH., 478. oldal).
A “Vihar sújtotta a vidéket.” mondatban a sújtotta ige, és nem a már fent bemutatott igenév. (MKné)
vissza a főoldalra