200. Sugárkéve

A barokk templomfestészetben, különösen a freskókon gyakori látvány a sugárkéve vagy fénykéve. Alapja egy természeti jelenség, amikor a nap fénye sugarakra, vonalakra bomolva átszűrődik a lyukas felhőzeten. Tetten érhető, ahogy a művészet utánozza a természetet.

„A nap sugárkévéket lövell a felhők közül. A ragyogó naptányér … sugárkévéjével csak a földgolyóbis felét önti el” írja Mikszáth Kálmán. „Feltárta az ablaktáblát, s az aranycsíkok szétömlöttek széles, éles fénykévékké” így Babits Mihály. Sugárkévék vagy fénykévék jelennek meg az egri Eszterházy Károly Egyetem dísztermének freskóján: „a Ratio Educationis képein fontos központi szerepet játszó – a tisztult erkölcs és a valós tudomány mindent átjáró hatásait jelző – Nap-szimbolum: a terem mennyezetének közepén ott ragyog a széles sugárkévéket árasztó nap, a négy egyetemi fakultás mindegyikére vetve aranyló fényét”. És egy szatmárnémeti leírás: „a Szent Szív tisztelete Szatmárról indult ki, abból a régi kis Kálvária templomból, ahol e tájon először hirdették a Szent Szív tiszteletét. A Szent Szívből öt nagyobb sugárkéve árad a Székesegyház fölé, a püspökség öt megyéjét jelképezve Szatmár, Ugocsa, Máramaros, Bereg és Ung vármegyéket”. (Kép: BG)