202. Haragos ég infravörösében

„Külön kerül az egeké, s örökre

a világvégi esett földeké,

s megint külön a kutyaólak csöndje.

A levegőben menekvő madárhad.

És látni fogjuk a kelő napot,

mint tébolyult pupilla néma és

mint figyelő vadállat, oly nyugodt.”



„Feljött a nap. Vesszőnyi fák sötéten

a haragos ég infravörösében.

 

Így indulok. Szemközt a pusztulással

egy ember lépked hangtalan.

Nincs semmije, árnyéka van.

Meg botja van. Meg rabruhája van.”

Pilinszky János: Apokrif. (Kép: BG)