205. Örüljetek az örvendezőkkel!

Hideg van és leszállt az éj.

Sokan elmentek – nincsenek velünk, fáj a hiány és van, aki fél. A napokban láttam egy kedves képet, az ilyenkor időszerű sütés közben egy angyali ujj szívet rajzolt a lisztes nyújtódeszkára. Így hagyunk s hagynak bennünk nyomot mindazok, akik szerettek és kiket szerettünk. Karácsony van, a gyertya fénye kört von a sötétben – ez az az ünnep, amikor a nyomot hagyók mégis összegyűlünk ebben a fénykörben… A valódi ünnep, csöndes, mint a szíved dobbanása, szelíden fényű, mint a gyertya lángja – hideg van és sötét az éj – nézd csak, mire mutat a karácsonyi fény? „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen…” ÁLDOTT ÜNNEPET! (Harangozó Imre)