213. Közelít a tél

2022. 02. 21. 2 hozzászólás

Hervad már ligetünk, s díszei hullanak, / Tarlott bokrai közt sárga levél zörög. / Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok / Közt nem lengedez a Zephyr.

 Nincs már symphonia, s zöld lugasok között / Nem búg gerlice, és a füzes ernyein / A csermely violás völgye nem illatoz, / S tükrét durva csalét fedi.



 A hegy boltozatin néma homály borong. / Bíbor thyrsusain nem mosolyog gerezd. / Itt nemrég az öröm víg dala harsogott: / S most minden szomorú s kiholt.

 Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepűl, / S minden míve tünő szárnya körül lebeg! / Minden csak jelenés; minden az ég alatt, / Mint a kis nefelejcs, enyész.

 Lassanként koszorúm bimbaja elvirít, / Itt hágy szép tavaszom: még alig ízleli / Nektárját ajakam, még alig illetem / Egy-két zsenge virágait.

 Itt hágy, s vissza se tér majd gyönyörű korom. / Nem hozhatja fel azt több kikelet soha! / Sem béhunyt szememet fel nem igézheti / Lollim barna szemöldöke! (Berzsenyi Dániel: A közelítő tél – kép: BG)

 

2 hozzászólás

#1 Richárd Korzenszky 2022.02.24.10:50:30

Nagyszerű a fotó! R.

#2 Geza Balazs 2022.02.24.18:04:49

Köszönöm szépen, a fotó ihlette a versválasztást, a valóság pedig a vershez tartozó asszociáció átírását: tavaszra.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

vissza a főoldalra