-u végű idegen tulajdonnév toldalékolása

2022. 04. 03.

Külföldi tulajdonnevek toldalékolásával kapcsolatos a kérdésem.
A kedvenc íróm felkért, hogy nézzem át az írását, amiben az egyik szereplőnek a “Glu” fantázianevet adta. A toldalékolás során következetesen hosszú “ú”-val írta a név utolsó betűjét: “Glúhoz”, “Glútól”. Jeleztem neki, hogy szerintem ez helytelen. Ő egy korábbi könyvének a példáját hozta fel ellenvetésként, amiben Adorno, a német filozófus nevét “Adornótól”, Adornóhoz” módon írta, és az akkori szerkesztője jóváhagyta.
Melyikünknek van igaza?

Jól érzi, hogy itt valami furcsaság van, és Önnek, bizony, igaza van, ugyanis a szabályzat csak az -a, -e, -o, -ö végű idegen szavak esetében rendelkezik arról, hogy toldalékolás során megnyúlik a szóvégi magánhangzó, így lesz pl. az Oslo szóból Oslóban ragozott alak (vö. AkH. 216/a.). A korábbi szerkesztő tehát helyesen járt el, amikor az Adorno nevet úgy toldalékolta, hogy Adornót, Adornóval.
A kedvenc írója nyilván jót akart, és a fenti szabály mentén gondolkodhatott – logikusan –, de neki ezúttal nincs igaza: a Glu tulajdonnév ragozott alakjainál ugyanis nem nyúlik meg a szóvégi magánhangzó, itt a kiejtés elvét vesszük alapul, így lesz a Glu névből Glut, Gluval, Glunál, Gluért stb. alak. (GA)

vissza a főoldalra