ennivaló!

2022. 04. 14.

Tudom, hogy az „ennivaló” főnévként egybeírandó, illetve melléknévként különírandó. De van egy eset, ahol nagyon furcsának tűnik külön. Például egy kisgyereknek ezt mondom: „Hát nem ennivaló (bájos, aranyos)?” Ez esetben alkalmazható az egybeírt forma? Bár alkalmazható, hiszen a kifejezés kétértelmű, mivel funkcionálhat főnévként is a mondatban, de a melléknévi verzió érdekelne engem. Ha nincs a melléknév után valamilyen főnév, akkor is „enni való”-nak kell írni?
Illetve egy másik kérdés: tudom, hogy a ”lehet, hogy” szerkezetbe kell vessző, de akkor is kell, ha nincs ott a „hogy”?

A bájos, aranyos kisgyerekre mondott ‘ennivaló’ kifejezést egybeírjuk: Hát nem ennivaló ez a kis édes! (AkH. 95. és 105., Osiris, 106. o.)
Amint látható, felkiáltójelet tettem a mondat végére, ugyanis a kérdő alakú felkiáltó és felszólító mondatok végére felkiáltójelet is tehetünk, hiszen csak az intonáció kérdésszerű, maga a mondat felkiáltás.

A ‘lehet, hogy’ szerkezetből természetesen elhagyható a hogy, de mivel ez alanyi alárendelés, amelyből hiányzik az utalószó, kell a vessző. (Az alárendelő összetett mondatok tagmondatai közé vesszőt kell tenni.)
Példamondat:
Lehet, hogy jobb lett volna csendben maradnom…
Lehet, jobb lett volna csendben maradnom… (GA)

vissza a főoldalra