A többszörös összetételek esetében minden összetételi tagnak külön-külön jelentéssel bíró, értelmes szónak kell-e lennie? Ha nem értelmes szó, akkor nem választható szét, s nem számít külön tagnak. Pl. tangazdaságvezető Tan szerintem nem értelmes szó, s ezért írnám egybe; nyugdíjasegyesület: a nyug szerintem nem értelmes szó, s ezért írnám egybe; élelmiszerbiztonság: élel szerintem nem értelmes szó, s ezért írnám egybe; minőségellenőrzés: ellen szerintem nem értelmes szó, s ezért írnám egybe.
A nyelvészetben nincs olyan, hogy nem értelmes szó (hacsak nem valami tudatosan téves szóalkotásról van szó). Attól, hogy valaki ma nem érzi egy szónak, szórésznek az értelmét, az még egykor értelmes szó volt (esetleg elhomályosult, vagy csak ún. passzív tőként létezik). Az idézett példák mind értelmes szavak: tan (tan-könyv, tan-ul), nyug- (nyug-alom, nyug-szik), élel nincs, de a szótő itt az él (él+elem), az ellen közismert igekötő. Az elhomályosult szóösszetételeket nem mindig könnyű felismerni, és ez valóban gondot jelent a többszörös szóösszetételek megítélésében. Ezért számunkra is vitakérdés, hogy egy-egy helyesírási jelenség megítélésében mennyire bízhatunk az emberek nyelvtani ismereteiben. (Szerintem nem, de nem én alkottam a helyesírást.) (BG)