247. Százéves

Néhány évig erre a kis barokk palotára és a földszintjén lévő étteremre nézett az irodám. Nem messze a Dunától, ma már az utcaszintnél is alacsonyabban áll ez a kis ékszerdoboz, köréje magasodnak az elmúlt évszázad épületei, szinte elnyomják, de ő dacol mindennel, büszkén ellenáll, mert neki van mire, mert ő még látta a forradalmat és […]

Néhány évig erre a kis barokk palotára és a földszintjén lévő étteremre nézett az irodám. Nem messze a Dunától, ma már az utcaszintnél is alacsonyabban áll ez a kis ékszerdoboz, köréje magasodnak az elmúlt évszázad épületei, szinte elnyomják, de ő dacol mindennel, büszkén ellenáll, mert neki van mire, mert ő még látta a forradalmat és a szabadságharcot, a 48-ast persze, talán a márciusi ifjakat is, meg az újabb és újabb márciusiakat máig. Éttermét el is nevezték “Százévesnek”, pedig ma már csaknem kétszáz éves. (Kép és szöveg: BG)