véletlenesség

A véletlenesség szó furcsasága a véletlenes szóalakból származik, mert nem tipikusan követi a fosztóképzőt melléknévképző. A véletlen melléknévhez kapcsolódó -(e)s képző a melléknévi szerepet erősíti. A véletlen melléknévből képzett véletlenes szóalakot a Czuczor—Fogarasi-szótár felvette a szócikkek közé az ’Esetleges, meglepő, váratlan; amiben valami véletlen rejlik; véletlenszerű; módú’ jelentésben, s A magyar nyelv értelmező szótára is még tartalmazza képzett szóalakként. A Magyar értelmező kéziszótárban (2003) már nincs meg, de a nyelvhasználatban szórványosan előfordul, a 20. században, pl. Szabó Dezső, Kaffka Margit írásában, s mai nyelvi példák is akadnak, többnyire a véletlen főnévi használatából eredő ’véletlenen alapuló’ jelentésben. Továbbképzett alakja, a véletlenesség erőltetett, a véletlen, a véletlenség szóalakokat javaslom helyette. (DÉ)