igekötő

A nyelvtanok általában nem tárgyalják ezt a főleg beszélt nyelvi és nyelvjárási jelenséget. A lényeg: az ige után szereplő igekötő a cselekvés folyamatosságát, tartósságát fejezheti ki: viszi el, s ebbe beleékelődhet más mondatrész is: viszi a gyereket el. Egyes nyelvjárásokban az itt szereplő igekötő határozószóvá válik: viszi a gyereket elfelé. Élőnyelvi jelenség, amelyet nem hibáztathatunk, viszont a normatív nyelvhasználatban valóban jobb így: elviszi a gyereket, viszi el a gyereket. (BG)