ródd, derék/héj/cél toldalékolása

Mi indokolja a betűkettőzést a ró igénk felszólító módú, tárgyas ragozású, E/2. rövid alakjában (ródd)? (A ró nem -d tövű, mint pl. az ad – add; mond – mondd stb.)
Másik kérdésem a ‘derék’, ill. a ‘héj’ toldalékolásával kapcsolatban: A szabályos a magas hangrendű toldalék lenne: derékkel, deréken; héjes, héje, célbe – de nem az. Tudjuk, hogy ősi szavaink közt vannak olyan egytagú í mgh.-s szavak (pl. híd, zsír, íj, nyíl, fi, férfi), melyekben az í valamikor régen hátul képzett hang volt, mint az orosz nyelvben a “jeri”. Ez így logikus is. Volt torokban képzett ‘e’ hangunk is? Mi lehet a magyarázat a derék és “társai” toldalékolására?

A szabályzat szerint a hosszú magánhangzóra végződő igék kérdezett alakja a kiejtést követi (AkH. 66.), illetve a 38. pont felsorolja azokat a toldalékokat, amelyek bizonyos esetekben megkettőződnek – s ezek közé tartozik a -d, -dd is az említett alakban.
A derék, héj, cél toldalékolásával kapcsolatban l. korábbi válaszunkat: https://e-nyelv.hu/2012-03-15/velaris-e/. (KI)