kiemelkedők, kiemelkedőek

A magánhangzóval bővülés először az -ú, -ű végű mellékneveket érintette, ahol a többes szám jele előtt megjelent a kötőhangzó: szomorúak, keserűek. Később a változás a folyamatos melléknévi igenevekre is kiterjedt. Ezek esetében még ingadozik a nyelvhasználat, sokszor mindkét forma, a kötőhangzós és az anélküli egyaránt létezik, de nem mutat jelentéskülönbséget: elbűvölők – elbűvölőek, hajlandók – hajlandóak, valamint megközelíthetők – megközelíthetőek, meghatározhatók – meghatározhatóak, elérhetők – elérhetőek. Többszófajúság esetén az alakváltozat szófaj-megkülönböztető szerepű: eladók – eladóak. Ilyenkor a főnévhez előhangzó nélkül, a melléknévi igenévhez pedig előhangzóval járul a toldalék: eladók továbbképzése, eladóak a lakások. (Magyar nyelvhasználati szótár, Pauz–Westermann, 2007, 141.) Ebben az esetben is mindkettő helyes, és nincs közöttük jelentéskülönbség: kiemelkedők, kiemelkedőek. (MK)